Mivel három hete is már, hogy elkezdtem programozni tanulni, itt az idő, hogy írjak pár szót az eddigi tapasztalataimról, arról, hogy hogyan (és hol) is tanulok.
Azon az emlékezetes kutyasétáltatós pénteken, miután megnéztem pontosan három videót a youtube-on a programozásról, és meglepve tapasztaltam, hogy ezt egész jól tudom követni, elkezdtem keresni, hogy hol is tudnék webprogramozást tanulni. Akkor sodródott elém a CodeBerry iskola honlapja. Nagyon jó volt, hogy volt egy ingyenes leckéjük, amit azon nyomban meg is csináltam, és még mindig az volt a tapasztalatom, hogy egész jól tudom követni a dolgokat. Utána aludtam rá egyet, és másnap be is iratkoztam. Fontos szempont volt, hogy havi tandíj van, ami azért jó, mert ha valami miatt mégsem válik be, akkor bármikor abbahagyhatom. A beiratkozáskor eldönthettem, hogy kérek-e mentori segítséget, vagy nem – én kértem, mert még sose tanultam programozni, és azt hiszem, ez jó döntés volt, gyakorlatilag bármikor kérdezhetek, és nagyon hamar választ kapok.
Amúgy a tanulás úgy zajlik, hogy ülök itthon a fotelemben, és akkor kezdek neki, és akkor fejezem be, amikor jól esik, illetve amikor időm van rá, mert azért gyakrabban is jól esne. A tananyag kisebb, egyszerre befogadható részekre van bontva, és ami nagyon tetszik, hogy az elméleti anyag minimális, abszolút gyakorlati mindegyik lecke. A tananyagnak van egy ajánlott sorrendje, ezt én betartom; a feladatok kihívási szintje optimális, azaz vannak olyan részek, amelyeknél nem is olyan egyszerű kigondolni a megfelelő megoldást, de olyan még sose volt, hogy ne tudtam volna valamit megoldani. Na, jó, azért arra már volt példa, hogy segítség kellett hozzá :) És ami különösen jól esik a lelkemnek, a leckék nemcsak érthetően vannak megírva, hanem igényesen is: nincsenek elütések, félbehagyott és értelmetlen mondatok, és ez fontos nekem.
Ahogy már említettem, én mindent teljesen az elejéről tanulok most, még soha nem tanultam programozást. Ami nagyon jó, hogy már így viszonylag az elején volt önállóan megoldandó feladat, amikor a kitalálástól a megvalósításig végig lehetett valamit csinálni. Ez volt az online névjegy, ami egyrészt felhozott kérdéseket, amiket kicsit körbe tudtam járni, másrészt viszont, amikor sikerült megoldani valamit, az sikerélményt és örömet adott.
Szóval egyelőre tetszik ez az egész :) Hamarosan kezdődik a tanév és ezzel a tanítás, remélem, közben is lesz elég időm és energiám haladni a dolgokkal itt is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.