A mostani feladat egy jövendőmondó robot kódolása volt.
A kódot elég gyorsan megírtam: http://jsbin.com/raholaf/3/edit?js,console. Egy bajom volt vele, hogy ha valaki nem a megadott lehetőségek közül választ, akkor először megdicséri, hogy milyen jól választott, majd kiírja, hogy nem érti, és hogy biztos ezt akarta-e írni.
Utána lett egy olyan ötletem, hogy a választás után felugró feliratot (Excellent choice...) lehetne olyan feltételhez kötni, hogy ha a választás a megadott lehetőségek közül van, akkor jelenjen ez meg, egyébként pedig az értetlenkedő. Ezt ebben a kódban próbáltam ki: http://jsbin.com/kaqenoh/2/edit?js,console, de még mindig nem jól működik, ha a felhasználó nem a megadott válaszlehetőségek közül választ.
Aztán megelégeltem a szerencsétlenkedést, és beleírtam a feltételbe a választás után megjelenő feliratot is. Ez már jól működik, igaz, hosszabb lett a kód: http://jsbin.com/sevihaq/2/edit?js,console.
Amúgy érdekes, hogy a kezdeti meghökkenés után (nagyon más volt, mint előtte a HTML és a CSS) a JavaScriptet sokkal izgalmasabbnak és valahogy sokkal "magától értetődőbbnek" találom, pedig a HTML-t és a CSS-t is szívesen tanultam. Amikor elkezdtem programozni tanulni, a fő motivációm az volt, hogy előtte felismertem, hogy a jelenlegi munkámból nem jutok egyről a kettőre, és szerettem volna valamilyen olyan szakmát tanulni, ami piacképes és jobban megfizetik, mint a mostani munkámat. Most érkezett el az a pillanat, hogy legszívesebben egész nap ezzel foglalkoznék, mert szeretem csinálni. Ez baromi jó érzés, ugyanakkor türelmetlenséget is érzek magamban (haladjunk, haladjunk), szóval jó lenne az egyensúlyt megtalálni a lelkesedés és az alaposság között :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.